2012. máj. 11. 3:48
A kultography.hu elnevezésű magyar webmagazin fölmérése szerint továbbra is a könyv a legnépszerűbb kultúrfogyasztási cikk Magyarországon. A megkérdezettek 18 százaléka válaszolta, hogy könyvek olvasásával érintkezik legközvetlenebbül a kultúrával, míg a közösségi sporteseményekre mindössze két százalékban voksoltak. Miként az MTI is hírül adta, ezen a fölmérésen a kirándulások, a mozi, a színház, a koncertek és a szabadtéri rendezvények egyaránt 12–13 százalékos támogatottságot élveznek. A válaszadók közel 10 százaléka az esti filmnézést, 2 százaléka pedig a közösségi sporteseményeket nevezte meg kedvenc időtöltésnek. Legtöbbeknek csupán hétvégén, vagy szabadság idején jut ideje valamilyen művelődési jellegű befogadó tevékenységre. A megkérdezettek 20 százaléka naponta fogyaszt kulturális tartalmakat, 31 százaléka pedig hetente. A fölmérésből az is kiderült, hogy kis mértékben ugyan, de nőtt a kulturális tájékozódás mértéke, valamint, hogy a megkérdezettek a korábbiakkal ellentétben inkább a kortárs programokban bizonyultak járatosabbnak, mint a klasszikusokban.
A XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tették közzé a Központi Statisztikai Hivatal 2009–2010-es lakossági időmérlegét, amiből az derül ki, hogy a magyar lakosság átlagosan naponta húsz percet olvas. „A 2009. október 1. és 2010. szeptember 30. között készült felmérés adatai szerint a megkérdezettek 26 százaléka olvas, naponta 76 percet. Így jön ki a teljes népességre a 20 perces átlag. Összehasonlításképp a tévézéssel töltött napi átlag idő 135 perc, internetezésre pedig 12 percet szánunk” – magyarázza az MTI cikkírója. A húsz perces olvasási átlaggal az időmérleg párhuzamba állítja a reggeli elköltésének ugyanennyi percet kitevő átlagidejét. Persze furcsa dolog a statisztika, az is kiderül belőle, hogy kulturális és sportrendezvényekre csupán a megkérdezettek két százaléka jár, ők azonban napi 130 percet töltenek ezeken. Meg az is, hogy a magyar ember átlagosan 3 percet tanul, de 66 percet közlekedik, alvással, étkezéssel, fürdéssel és zuhanyozással összesen 712 percet tölt naponta.
A kulturális tartalmakat hordozó médiapiac óriási. A Médiapiac elnevezésű szakfolyóirat az elmúlt esztendő második negyedévében készített fölmérés szerint – a könyvkiadókon és színházakon, közterületi hirdetőfelületeken kívül – 7756 működő márkát számolt össze Magyarországon, 5507 nyomtatott sajtóterméket, 1382 világhálós portált, 803 tévécsatornát, 280 rádiócsatornát, 167 mozit, ne soroljuk tovább.
A statisztika elvont következtetéseivel szemben az említett időfelmérés azt már konkrétan kimutatja, hogy általában melyik szerzőket olvassa a magyar ember: a könyvek top tízes listáján a többi között a Harry Potter-könyvek és az Alkonyat-vámpírregények, magyar szerzők közül pedig Lőrincz L. László, Nemere István és Vavyan Fable kötetei szerepelnek. Itt érdemes lenne elidőzni, körültapogatni, mit is olvasunk, akár húsz percen át, akár hosszabb ideig is. Csakhogy a különböző sikerlisták nem nyújtanak biztos támpontot, egy dolog azonban talán mégis levonható összevetésükből: se nem a klasszikus, se nem a kortárs magyar írók művei állnak rajtuk élen, vagy az utóbbiak mégis? Az egyik listát most éppen egy Magyarország éttermeit bemutató kiadvány vezeti, egy másikon Fejős Éva regénye a második, egy harmadikon Frei Tamás egy-egy műve második és negyedik, vérfarkassal és vámpírral pedig Dunát lehetne rekeszteni… olvasó ízlése válogatja.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a 2011-es magyarországi könyvforgalmát elemezve pontosabb adatokkal szolgált. Az elemzés azt is közzétette, hogy a könyvpiac az utóbbi három évben összesen 26 százalékos veszteséget szenvedett el. A közoktatási könyvek és nyelvkönyvek piaci részesedése 28,2 százalékos volt, az ismeretterjesztő könyveké 24,36 százalék, a szépirodalomé és fikciós műveké 20,57 százalék, ami az egyesülés szerint egész Európában is páratlanul jó arány. A szakkönyvek, tudományos művek, lexikonok, szótárak, a felsőoktatásban használt kiadványok 8,96 százalékkal szerepeltek a könyvforgalomban. A gyermek- és ifjúsági könyvkiadás 2011-ben 13–14 százalékos növekedést jegyzett, ami kimagasló eredmények számít. Ezzel szemben 40 százalékkal csökkent a CD-k és CD-ROM-ok forgalma, a digitális könyvforgalom pedig a piac mindössze 0,7 százalékát tette ki. Vagyis távol még a papíralapú könyv népszerűségének hanyatlása.
A fölméréshez összesen 185 könyvkiadó szolgáltatott adatokat, ezek a kiadók teszik ki a könyvforgalmi 91 százalékát, az összforgalom közel hatvan százalékát viszont mindössze 14 vezető kiadó produkálta.
Forrás: http://magyarszo.com/fex.page:2012-05-05_Nepszeru_az_olvasas_Vagy_megsem_az
2012. máj. 10. 3:46
Diáknapozók véleménye arról, hogy nincs jövőképük és nem is olvasnak
A diákok nagy része érdektelen, nincs jövőképe, nincsenek álmaik, nem olvasnak és nem tanulnak – mondta egy tanfelügyelő nemrég, a tavaszi, országosan nagyon gyenge eredményekkel záruló próbaérettségit követően. A Kézdivásárhelyi Diáknapokon részt vevő csapatokból 9-10. osztályos diákok kommentálták a kijelentést.
10. osztályosok, Nagy Mózes Líceum:
– Szerintünk ez nagyon nagy általánosítás, hogy a diákoknak nincs jövőképük, nem olvasnak, nem tanulnak – biztos van egy ilyen réteg, amely ebbe a csoportba tartozik, de ha így állnak hozzánk, ilyen előítéletekkel, akkor nem is bátorítanak bennünket a tanárok. Kicsit azért rosszul esik. És lehet, hogy a kötelezőket nem olvassuk el, de hogyha úgy állítanák be a kötelező olvasmányokat, hogy érdekes legyen, akkor nekünk is nagyobb kedvünk lenne hozzá. Amúgy nagyon sok fiatalnak a jövőképe a külföldi munka. Itt annyira nincs munkalehetőség, a diákok nem azt tervezik, hogy majd a szomszéd városban találnak munkát, hanem ha nem sikerül az érettségijük, kimennek külföldre bébiszitternek.
– Romániában ez van: sok olyan egyetemista van, aki elvégzi az egyetemet, s ott van a diploma a kezében, de nem talál állást. Ezért elmegy Németországba vagy Angliába gyerekekre vigyázni.
– S azzal a pénzzel hazajön, s abból gazdálkodhat. Bébiszitterként jobban megél, mintha a szakmájában dolgozna.
– Van, akit nincs is ami motiváljon, ha ilyen közegben élünk.
– Lehet, érdemesebb is, hogy elmenjen külföldre, ha mondjuk lehetőséget kap egy külföldi egyetemen tanulni. Akkor inkább elmegy oda, ahelyett, hogy olyan szakra menjen, ami nem érdekli, de mondjuk itt van a közelben. Lehet, többet megad az az egyetem külföldön, még ha nem is akarsz ottmaradni...
– Az idősebb korosztálynak szerintem van egy ilyen berögzült előítélete, hogy mostanában nem tanulnak a diákok, pedig hogy most nem tudták a Moara cu norocot a próbaérettségin, az nem azt jelenti, hogy másból talán nem műveltebbek. Sokkal több a lehetőség, mint régen, ott van az internet, lehet külföldre utazni, lehet nézni, olvasni, bármit. Mindenkinek más az érdeklődési köre, éppen ezért nem lehet általánosítani, hogy nem tanulnak és nem foglalkoznak semmivel, s nincs jövőképük.
De szerintem a tanárok hozzáállásától is függ. Minden tanár nem lehet tökéletes. A diákok hozzáállásától is függ, a szülőktől pedig annyiban, hogy indítják el kicsi korában, és hogy osztja be a diák a szabadidejét. Ezek a befolyásoló tényezők.
– A tanárok még azon az elven tanítanak, ahogy őket tanították annak idején. Ahogy ők megértették a leckét, azt próbálják visszaadni, s minden diák nem értheti azt meg. Ez is egy gond. De ha tovább akarunk jutni, önszorgalomból kell tanulni, iskolán kívül is. Ambíció az nagyon, nagyon fontos. Vannak szerintem, akiket abszolút nem érdekel az egész.
– Kevesebbnek van jövőképe, mint régebb, én akiket kérdeztem, hogy milyen egyetemre készülnek, sokan nem tudják. Biztos, nagyobb a választék is, ahogy az élet formálja, s ahogy neki tetszik, azt kell válassza, azt is fogja. Most a lehetőségek is megvannak nagyjából adva.
9. osztályos, Református Kollégium: – Úgy esik jól nekem az olvasás, hogyha jószántamból olvasok, nem ha kötelez a tanár, hogy ezt és ezt olvasd el. Ha kötelező, még azért sem olvasom. Ha meglátok egy könyvet, és megtetszik a témája, akkor viszont szívesen. Inkább verseket olvasok: Petőfit, József Attilát. A háziolvasmányokat nem olvassuk el, inkább a netről egy tartalmat, s kész.
9. osztályosok, Bod Péter Tanítóképző:
– Az internetről nagyon sok szakdolgozathoz, egyetemi felkészülésre alkalmas anyagot lehet leszedni, és pl. meg lehet azt is nézni, milyen egy állásinterjú, aminek az életben hasznát vesszük. Nem igaz, hogy az internet nem hasznos.
Jó, igaz, hogy a Facebookon lógunk s a messengeren, de ez is kell, az ismerkedés, a baráti kapcsolatok fenntartása. Az olvasmányokkal kapcsolatban meg annyit, hogy mindenki külön egyéniség, s ha kérnek egy háziolvasmányt, sokan vannak, akik nem szeretik, mert ha valami régi nyelvezetű irodalmat kell olvasni, van olyan, hogy nem is értjük, miről szól. Most is volt például a Beszterce ostroma, s kb. 70%-át nem értettük az egésznek.
– Az internet azért is jó, mert ha valaki mondjuk nem ment iskolába több ideig, nem biztos, hogy mindent megért egy osztálytársa füzetéből, amiből be akarja pótolni. Amit a tanár lediktál, főleg ha alcímek és pontok szerint, akkor azt, aki nem volt órán, nem biztos, hogy megérti. De az interneten utána tud keresni, hogy mi is az, és jobban fel tud zárkózni.
– Egy tanár azt, amiről ő úgy gondolja, hogy jó, bejön órára és 32 embernek a fejébe tömi. Az internet viszont széleskörű, ahol mindenki megtalálja azt, amit ő megért, s amiről ő gondolja, hogy jó, nemcsak egy ember után mennek a többiek. Nemcsak egy nézőpont van. Persze nem mindegy, milyen oldalakon keresel.
10. osztályosok, Bod Péter Tanítóképző:
– Én nem tudom cáfolni, hogy nincs jövőképük. Nagyon kevés olyan diákot ismerek, aki tudja, mit akar. Én sem tudom, de eljöttem a tanítóképzőbe, ez, ami kicsit közelebb áll, de nem vagyok biztos benne, hogy a későbbiekben is folytatnám. Én olvasok, de az osztálytársaim közül sokan nem olvasnak, maximum a Facebookról, az internetről ilyen-olyan híreket. De hogy nekifogjanak egy könyvnek...
– Van pár személy, aki olvas...
– De nem sokan. Én pl. azért szeretek olvasni, mert megismerek sok dolgot. Amiket kötelező, vagy amit nem szeretek, azt nem is szívesen, de amit saját magamtól, amiről úgy gondolom, érdekelhet, azt nagyon szívesen, sőt utánanézek, és keresek még hasonló könyveket. Nagyon szeretem a Lélektársakat, ezt egy pszichológus írta, a reinkarnációról, regresszióról, ezeket a könyveket nagyon szeretem, el tudok mélyülni bennük.
– Ha te most első tanulóként ezt mondod, kicsit leakadtam... azt gondoltam, elvégzed a tanítóképzőt, s tanár leszel... Én annyira nem gondolom, hogy nincs jövőképünk, érettségi utánra szerintem már van. De ha az nem sikerül, az hátrány lehet. Én tizedikben olvastam pár könyvet, de azelőtt nem nagyon érdekelt az olvasás.
2012. máj. 9. 13:43
A projekt vezetői a napokban jelentették be, hogy hozzáférhetőek a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (MTAK) ősnyomtatványai, amelyek a MTAK honlapján keresztül elérhetővé válnak a szakemberek és az érdeklődők számára is. A digitalizálási projektről Rozsondai Marianne, az MTA Kézirattárának és Régi Könyvek Gyűjteményének nyugalmazott osztályvezetője, illetve Rozsondai Béla, az MTAK nyugalmazott tudományos munkatársa tartott szerdán előadást.
Magyarország sok tekintetben hátrányban van a nyugat-európai digitalizálási projektekhez képest, így ritkán lehet arról beszámolni, hogy a hazai közgyűjtemények képesek a kultúrkincseket digitális formában rögzíteni, és azt elérhetővé tenni a szakma, illetve a nagyközönség számára. A most feltöltött dokumentumok az Akadémia birtokában lévő ősnyomtatványok. Ősnyomtatványnak számít minden könyv, amelyet 1500. december 31. előtt nyomtattak. Ma mintegy 29 ezer ősnyomtatványt tartanak számon a világon.
Az eredeti, a gróf Teleki József által alapított könyvtárban 409 ősnyomtatvány volt, majd Ráth György, illetve később gróf Vigyázó Ferenc könyvtárának hagyatékozásával 145, valamint 431 tétellel, majd további adományokkal és vásárlásokkal gyarapodott az állomány. Az Akadémia Könyvtárában ma mintegy 1020 ősnyomtatványt őriznek, összesen 1200 példányban; ez Magyarország második legnagyobb ilyen gyűjteménye.
Magyar dokumentumokat is digitalizáltak
A régi könyvanyag javarészt több magánszemély gyűjtéséből állt össze; így lehetséges, hogy 112 ősnyomtatvány van meg két példányban, és továbbiak három vagy több példányban. A gyűjtők a könyveket főleg a XIX. században, külföldi antikváriumoktól szerezték be. Kevés olyan példány van, amely már a XV. században Magyarországon volt.
Az Akadémia Könyvtára ősnyomtatvány-gyűjteményének legértékesebb jellegzetessége az, hogy gazdag magyar vonatkozású kiadványokban. Az állomány mintegy negyede ilyen: Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát és Michael de Hungaria prédikációi, Thuróczy János: Chronica Hungarorum (brünni és augsburgi kiadásából összesen nyolc példány), Mátyás király törvényei, magyar királyoknak és magyarországi humanistáknak ajánlott művek, magyarországi egyházmegyék használatára nyomtatott szerkönyvek.
A gyűjtemény természetesen latin nyelven elérhető. Az ősnyomtatványok között van több olyan is, melynek egyetlen ismert példányát az MTA Könyvtára őrzi. Ilyen például az esztergomi rítusú temetési szertartáskönyv (1496) vagy a bolognai diákverseket tartalmazó Boazana (1495 körül).
Barátságtalan kezelőfelület
Maga a rendszer nem túl felhasználóbarát. A könyvtár honlapján a főoldalon a keresőben az Aleph opciót kell választani (ez az alapértelmezett), majd úgy kell keresést végrehajtani, hogy nem írunk be keresőszót. Ekkor új lapon az Aleph oldala nyílik meg, ahol megtalálhatjuk a többi között az ősnyomtatványok linkjét. Itt azonban nem tudunk böngészni: csak akkor juthatunk tovább, ha valamennyire ismerjük a magyar gyűjteményt, mivel csak releváns keresőszavakra kapunk találatot. De itt sem értünk még a képekhez, mivel először egy cím jelenik meg, majd erre kattintva a könyvtári leírás. Ha az oldal aljára lapozunk, akkor láthatjuk a képfájlok linkjét. Viszont még ez sem a vége: a kép megjelenítéséhez először át kell küzdeni magunkat a szerzői jogi információs oldalon.
Forrás: http://index.hu/tech/2012/05/03/elerhetok_az_akademiai_konyvtar_osnyomtatvanyai/
2012. máj. 7. 0:37
"Mit adtál hozzá,
olvasóm,
saját lelkedből az én gondolataimhoz, verseimhez?"
/Eftimiu/